nejlonharisnyában járkálsz szerzői testemen
a nappal rég nem tud olyat tenni amit ne tenne meg az este sem
fölöttem vagy – az összes csillagképet elnevezném rólad
és lelkem mustja csöndben kibuggyan alólad

ahogy a teremtés lábujjai közül kipréselődtek a csillagok
nézz le rám: itt vagyok
és a lélek istentelenül szorong
a telihold most flexkorong

pont egy éjszaka kell hogy félbevágja az éjszakát
a holnapi szél a holdistennőre növeszt körszakállt
és holdudvarhatást
a mai nap még megtagadja a jövőtől a láthatást

nagyhasú az éjszaka: már a holnaptól terhesen
derekát fogva sétál a folyosón – vigyáz hogy el ne essen
hasában neveli gyermekét a holnapot
magában tervezi a holnapi programot

éjfél előtt pár perccel a mai nap már nem tud semmit se
talán holnap majd megnyílik az ég és galambként alászáll Nietsche
közös múltunk ezzel az egy nappal is vállasabb lett – kigyúrt
amint a mai napot levedlette a jelen és az tegnappá simult