öklöd karod végére kötött csomó
karod kötél – mint egy homlokzat: magasból leomló
bevásárlószatyor vagyok és teljes súllyal csüngök rajta
– bárcsak lehetnék olyan soha el nem szakadó fajta
magamban viszem mindazt amit választottál
cipelsz engem is mert engem is te választottál
veled mélyen letüdőzöm a hétköznapokat
huszonöt deka párizsit – felszeletelt angyalokat
és mint egy bukott angyal esténként becsapódom az ágyba melléd
hogyha mélybe néznél – mindig legyen előtted mellvéd
ha álmodban démonok rángatnak – legyen aki megvéd
de olyan rég volt már az este – reggelre lábad belepi a pókháló
feszül rajtad a harisnya mint egy csodáló
használati tárgy is lennék – ha csók nem lehetek rajtad rúzs hadd legyek: csókálló
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.