porból lettél és porrá leszel
élsz szeretsz és kitalálod: holnap mit eszel
Isten képmásai vagyunk de kifordulunk Isten arcbőréből mint egy miteszer

mert mindenki meghal egyszer
mert a halál az élőkre kiömlő maró hatású vegyszer
ha előbb rád fröccsen: nekrofil leszek és halálom után is tetszel

itt az urna –  és benne az ember: mint egy összepakolt kézipoggyász
utána rövidke kondenzcsík a gyász
mert az élet halálközeli bóják közti szlalom
és te most olyan vagy mint egy óra a lelkemmel szemközti falon

várok rád és közben a hátralevő időmet mutatóujjadon
keresztül szürcsölve szopogatom
várok rád üres cigisdobozok közt: mert ma rágyújtana bennem minden atom
egymáson gördülő golyócskák a vízmolekulák is – kézi lottósorsolás a Balaton

ma minden olyan más – hogy felhívsz-e: találgatom

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.