hangsúlyos csillagok és hangsúlytalan fényű napok
egyre távolodó nappalok
kiadja a felső C-t a fogyó hold
és huszonnyolc nap egy akkord

az égen kinnfelejtett keskeny sarló
körülötte a csillagos ég frissen kaszált fényes tarló
nincs benne semmi emberi semmi gyarló
úgy nézem mint Istenét az új vallását gyakorló

és közben arra gondolok: mi van ha Isten és a Sátán valójában egy
és mint az óra két mutatója egy irányba megy
a völgynek pedig nem ellentéte csak kiegészítője a hegy
mert a végtelen oszthatatlan elegy

nézem a sok csillagképet: mitológiai celebek és megasztárok
és a fűben hanyatt fekve egyre mélyülök mint a Marianna-árok
olyan mint amikor egy buszmegállóban állok
de most busz helyett a végtelenre várok

itt vagyok: családi okok miatt átmenetileg árva
mindigis úgy fejlődtem mint egy lárva
bábjába kívülről kulcsra zárva
de talán a próbát kiállva

ma éjjel pont úgy van minden mint réges-régen
és az egész emberiség összes vágya ott van fenn az égen
már nem lovagolok dohos egyházi szavakon
az Istent és a Sátánt keresem szabadon

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.