és én önkéntelenül beállok mindig a leghosszabb sorba
hadd legyek csak frusztrált: egy kicsit lelkicsorba
az íráshoz ez kell – de írás helyett néha bevásárlókocsikat gurítanék csokorba
záráskor elégedett pásztor lennék – ők pedig békés alumínium-csorda

de nem lehet – írás és fájdalom: mint lélegzés és a borda

mert az írást nem lehet beterelni a nap végén akolba
legfeljebb csak magamat némíthatom alkoholba
mert nekem mindig fel kell állnom mielőtt véget ér a vacsora
ne haragudj indulnom kell téged elárulni: belőlem kárhozott lesz – belőled csoda

mindenki tegye ami a dolga

ő is ezt teszi: egy levágott tetejű pléhgúla lóg a csirkeól melletti fáról
mint egy felakasztott apostol: figyelmezteti népét – meg ne feledkezzen a halálról
olyan mint egy csirkéknek készült mellvért – vérnyomok vannak rajta és madártoll
a fej és a nyak még épp átfér rajta – a többit már a kés megteszi magától

mint egy megfordított látcsőbe – belenézek és ott az élet az alján: nagyon távol

kivérzek én is fejjel lefelé: a holnapban a ma gátol
az időszámítás mindig onnan indul ahol te vagy: a mától
a múlt is eddig fut eléd a nagymamától
mégis: ahhoz hogy sose legyen holnap sose vagy elég bátor

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.