oldalára dőlve már
kalászlábaival erőtlenül kaszál a nyár
idén már nincs több árvíz – nincs aszály
csak őszvontatta hóakadály
Ferihegy fölött a repülőgépek lassan zuhanó augusztusi hullócsillagok
az ég kék kötényéből ezrével földre hullatott embermagok
hé tél: ahol hagytál – ott vagyok
és az írás úgy kezdődik újra mint a talajmenti fagyok:
kezdetben bizonytalan de csak ha teljesen megfagyok
korcsolyáikkal akkor jegyzetelnek majd rám ismét angyalok
egy hópelyhet is könyvvé írva
mert télen a világ kisfelbontású kép óriásira nagyítva
a havazás az amikor a mindenség pixeles
télen a halál mérete XL-es
fázik már egy földtekényi emberiség
a levélkupacokkal együtt az ember is ég
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.