itt van az alföld: a vízszintes foglya
mintha csak kerekeket utánozna néhány provokatív szénaboglya
a tájban mégis minden mozdulatlan
és talán épp ezért: jelentés van minden mozdulatban

soha semmi földcsuszamlás – legfeljebb belvíz
míg a hegyek vallásosak – az alföld: ateista szerviz
csak a magasból látszhat a tájat összefércelő vasúti töltés
a talpfák pedig: varrógéppel sok kis öltés

egy macska kószál a sínek mentén – kürt üvölti: sicc
két sínszál az egy vágány és a gyorsvonat: a slicc
mintha Isten megfogná a mozdonyt áramszedőjénél fogva
és felhúzná mint egy nagykabát cippzárját – fogvacogva

fel egészen Pestig
majd vissza – és mint modellekkel szokás: játszanátok napestig
mindez csak felülről látszik – de az egyetlen magaslat a repülők
hangjukat keresve felnézel – a csillagképek lassan forgó nehéz küllők

visszapréselik a földre tekinteted:
ne nézz fel – domesztikáld a vízszinteset
nincs tér sem idő csak ez a nap
és benne naplementével nyugszik minden pillanat

szinte érzed a villanymozdony nem létező ezüstszagát
alkonyatkor az erdő a földön hosszan ismétli önmagát
kilométeres árnyéka: mint egy elhúzódó lelkiismeret-furdalás
a napot eltakarják a vonatkerekek: a fémesen csattogó alföldi vallás

s tűszúrásnyi ideig tart minden napfogyatkozás
mert ez egy alföldi végtelenbe vonatozás
azt mondják: az út végén lesz majd jutalom
nem kell több csak eljutni hozzád egyenletes mozgással egyenes vonalon

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.