valaki egyszer rosszkedvében kitalálta hogy legyünk
azóta egy egyirányú úton egyre gyorsulva megyünk
csak annyit tudni hogy az út véget ér egyszer
és mint foltot a ruhából: kimar az életből valami vegyszer

majd’ megsüketül a hallás:
a menetszelet úgy üvölti túl minden vallás
egész úton az anyósülésről kiabálja hogy ő az út folytatása
fél kézzel hátranyúlsz megtapogatni hited: ott van-e még mint egy útitáska

többi száz kezeddel görcsösen markolod a kormányt
várod hogy a reklámkék ég növeszt-e ormányt
felszippant-e tornádóként gépeddel a földről – utánoznád Exupéryt
– de csak a keskeny utat látod és a végtelen prérit

a templomok útszéli stopposok: valamelyik talán megtérít
valamelyik talán eltérít
sokat láttál már belőlük: túl vagy jó pár halálon és legalább annyi szülésen
és ülsz a kabrióban – hited pedig mögötted nyitva lifeg a hátsó ülésen

kirepült már belőle minden fehérnemű
istenekből – mindkét nemű
– és te csak ülsz egyre csak ülsz az élet fantázianevű kabrióban
úgy érzed magad mint egy klausztrofóbiás dióbél a dióban

nincs súlyod sem tömeged mégis ki akarod fejezni magad kilóban
azt mondták van Isten: hallottál is már róla mint a karneválról Rióban
az út folytatása pedig egy jól sikerült tájképgraffiti egy betonfalon
kirepül a szélvédőn át a vallás és sütkérezik boncasztalon

fehér lepedővel letakarva mint egy bútor ha hosszabb időre bezár a szalon
– az útnak márpedig vége lesz: nem árt ha addigra volt pár szlalom:
egyenes úton forradalom
egyirányú úton szembeforgalom

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.