begörbített hüvelykujjam melléd sodródik a takaró alatt
kezed ráharap és kifogom öledből mint egy aranyhalat
ha buddhista vagyok: kosarat formálok két életemből
mintha csak inni próbálnék a tenyeremből

már majdnem alszol: hosszúkás minden pillanat
és kezedet nézve kezeim közt: látom tükröződni magamat
csillogsz rajtam mint testen a vér – mint bor az ostyán
kezed engem simogatva benövő borostyán

arcod naplemente ha a föld lapos tányér és én azon: utolsó falat
és ha kezed ívet húzott velem és egy mozdulattal szádig elszaladt
jöhet az éjszaka – graffitis leszek: végigtagelem a gyomorfalat

keresztben fekszem Istenben mint egy kihúzható vágyálom
az örökkévalóság most csak párna a díványon
hogy ismét veled esteledjen: csak arra vágyom

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.