szeptemberben a tölgyek
pukedliző francia hölgyek
és az ősz három hónapig csapja nekik a szelet
elpirulnak amikor megemlíti a meztelenkedést: a telet
és mint egy tinédzser ki saját merészségétől megijedt
elrohan az ősz az aszfalton: korcsolyázni tanít száraz levelet

tölgyfák: kezdetben csadorban csuhában
majd egyre kevesebb ruhában:
mire itt a tél – mindegyikük akt és terpesz
az elmúlás évente kiújuló stigmaherpesz:

őszülnek a csipkés levelek pirosba sárgába
a nap pályája pedig lemegy lassan spárgába
olyan mint a horizonton egy hosszú talajgyakorlat
és a fákról lehullik mind a vakolat

sminktelen lesz a tölgyfa – ráncos
mire itt a tél mind olyan már mint egy kiélt sztriptíztáncos
– idén az ősz a nyártól kapott pár nap előnyt
és szeptember elején szélkézzel veri ablakodon a redőnyt:

a reggeli kávé mellé megkapod a mai napot mint egy előleget
és örülsz ha sikerül levetkőztetni kékre az eget
a nap ilyenkor mintha utánozni akarna egy jódtól narancsszín heget
ha még gyerek vagy: megpróbálod lekaparni mint testedről a sebet
alacsony felhőket hajtanak tova szélkerekek
s visonganak benned soha meg nem születő gyerekek
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.