valószínűtlenül kicsi vagyok és körülöttem minden olyan nagy ma
most csak úgy ölelnélek mint unokáját rég meghalt nagymama
mint külső héj a belsőt: így lennénk hagyma

századszor is leírom új nevem amin szólítasz: „hagyj magamra”
olyan ez mint egy fájdalomból Guinness-rekordot tartó buddhista mantra
hogy megsimogass márványlap lennék és feküdnék a neked oly kedves sírhantra

pedig simogatna téged kezem: az öt szálból álló ecset
a rád várakozástól felpúposodik lelkem erjedten mint kupola és mecset
aztán bejössz a szobába mint tévében a Himnusz régen éjfélkor
de így is jó csak bújhatnék hozzád mint fagyott mamuthoz a jégkor

mert azt mondtad együtt leszünk – olvasunk beszélgetünk: erre nem került sor
most megszaggatnám magam mint a reklámmal magát a tévéműsor
nélküled a világ sötét lyuk a kiújult fekélyen
annyira ülnék szád szélén: az egész estét betöltő erkélyen

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.