szemközt az akcióhős hegyek borostásak: mind kiverte őket a szőr
a tüsihajú szálfarengeteg alól pedig átlátszik a hófehér fejbőr
mintha bizony nem is fagyott vízből lenne hanem sokkal inkább tejből
évezredek óta ismételgeti a telet ez az erdő
bizony betéve tudhatja és talán már tél nélkül is menne neki fejből

de most itt a tél:
az ágakra fagyott jeges rémület izzadtsága dér
a fák most pont olyanok mint aki három hónapja fél
a tél idén igazán él
és sosem megkönnyebbülést: csak újabb havat hoz az északi szél

de a tél értelmes: magas homloka síugró sánc
felfogja hogy tűnnie kell különben miért nincs a kerékbe építve a hólánc
a felvonópálya pedig egy mélyülő hosszanti ránc
őszülő homlokán
és a síelők rajta: még egy utolsó tánc

mint az első holdraszállást úgy őrzi talpad alvadt nyomát a jég
mint egy fetisiszta akinek soha semmi nem elég
ha már újabbat nem kaphat: hát görcsösen szorítja mindazt ami van még
míg csak a tavasz rügyező krematóriumában elég
vele együtt minden tárgyi emlék: minden ami még ő maga volt nemrég

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.